Az utóbbi két-három évtized társadalom- és humántudományos kíváncsisága a kultúra és piac kapcsolatát illetően egy sor olyan szempontot és paradigmát munkált ki, amelyek néhol alapjaiban változtatták meg akár egész diszciplínák előfeltevéseit. A piac és kultúra kapcsolatát kritikai módon firtató kulturális fordulat a gondolkodás és beszéd fogalmi rendjét szintén alapjaiban rendezte át, hiszen komolyan vette a kulturális mintázatoknak a történeti és szinkron jelenlétét a piac működésében. Nem téveszthető ugyanakor szem elől az az utóbbi időben igen népszerűvé vált nézőpont (l. Lash and Urry, Crook et al.), amely úgy érvel, hogy a kortárs társadalmak igazából a kultúra és a gazdaság közti határok elmosódásának a tanúi, amennyiben a kultúra az egykor az anyagi kapcsolatokba beleíródó hatékonysággal és erővel kezd bírni. Ez a (modernség utáni / későmodern társadalomtudományos) felvetés a „kulturalizációról”, amelynek szerves része a szimbolikus fogyasztásról szóló növekvő és igen változatos irodalom, már nem választja szét a kultúrát és gazdaságot, s ezáltal viszont komoly kihívást jelenthet a kérdéskör klasszikus perspektíváit felvállalók számára.
Egy olyan romániai környezetben, amely az utóbbi időszakban a piaci jelenségek radikálisan új, korábban nem tapasztalt formáival volt kénytelen szembesülni épp ezeknek a szempontoknak a felvetése dúsíthatná fel és árnyalhatná egy sor diszciplína és a közélet előfeltevéseit e sokat vitatott, néhol tabunak számító, néhol pedig elhanyagolt kapcsolatrendszer kritikai, értelmező és tudományos vizsgálata révén. Épp ezért választja éves interdiszciplináris konferenciájának témájául a kultúra és gazdaság kapcsolatát a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar háttérintézményeit tömörítő Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet az egyetem tanszékeivel együtt.
A konferencia tudatosan legalább kétféle – de egymással kétségkívül összefüggő értelemben – kívánja használni a kultúra jelentését a felvetett kapcsolatban: nemcsak a szűkebb értelemben vett kulturális jelenségekre (az irodalomra vagy a művészetekre) alkalmazva tekintene a folyamatokra, hanem a a gazdasági folyamatok kulturális beágyazottságára kérdezne rá.